Az erőátvitel fő kihívása az, hogy „hogyan csökkentsük a veszteségeket”. A fizika törvényei szerint a vezetőn áthaladó áramveszteség egyenesen arányos az áram négyzetével (P_loss=I²R). A veszteségek csökkentése érdekében vagy csökkenteni kell az ellenállást (a vezető vastagításával, ami rendkívül költséges), vagy csökkenteni kell az áramerősséget. Az áramerősség azonban fordítottan arányos a feszültséggel (P=UI). Az állandó teljesítmény mellett a feszültség növelése jelentősen csökkentheti az áramerősséget-ez a nagyfeszültségű{8}}energiaátvitel alapvető logikája.
Ezen a ponton válik nyilvánvalóvá a váltóáram (AC) és az egyenáram (DC) közötti kulcsfontosságú különbség: az AC könnyen növelheti és csökkentheti a feszültséget transzformátorok segítségével, míg az egyenáram ezt nem tudja hosszú ideig hatékonyan megtenni.
Az erőmű által termelt elektromos energia (általában 20 kV körüli) egy 110 kV-os, 220 kV-os vagy akár 1000 kV feletti ultra-feszültségű transzformátorral emelhető. Ha távvezetékeken keresztül nagy távolságra továbbítják, az áramot rendkívül alacsony szintre sűrítik, és a veszteségeket elfogadható tartományon belül szabályozzák. A felhasználói vég elérése után a feszültséget egy lépcsős{8}transzformátor tovább csökkenti 220 V-ra (polgári) vagy 380 V-ra (ipari), így biztosítva a berendezések biztonságos és kényelmes használatát.
Az egyenáram (DC) eredendő gyengesége a feszültségátalakítás bonyolultságában rejlik. A kezdeti időkben hiányoztak a hatékony egyenáramú transzformátorok. A nagy-feszültségű egyenáramú átvitel eléréséhez bonyolult mechanikus eszközökkel vagy drága elektronikus berendezésekkel kellett a feszültségszabályozást végrehajtani, amelyek nemcsak költségesek, de sokkal kevésbé megbízhatóak is, mint a transzformátorok. Ez a látszólag egyszerű "transzformációs probléma" közvetlenül meghatározta a váltakozó áram (AC) domináns helyzetét az elektromos hálózatban.
Végső soron az elektromos hálózat a váltakozó áramot (AC) választja, mert az tökéletesen megoldja a „nagy-távolságú,-távolságú és alacsony költségű energiaátvitel alapvető követelményeit.
